Kukac archí­vum Forum Index Kukac archí­vum
A www.kukac.sk archívuma
 
 FAQFAQ   SearchSearch   MemberlistMemberlist   UsergroupsUsergroups   RegisterRegister 
 ProfileProfile   Log in to check your private messagesLog in to check your private messages   Log inLog in 

List Of Hungarian Crimes Against Slovaks 1836 - 1945
Goto page 1, 2  Next
 
This forum is locked: you cannot post, reply to, or edit topics.   This topic is locked: you cannot edit posts or make replies.    Kukac archí­vum Forum Index -> Belföld
View previous topic :: View next topic  
Author Message
abraka



Joined: 27 Oct 2014
Posts: 1956

PostPosted: Mon Jan 15, 2007 5:26 pm    Post subject: LIST OF HUNGARIAN CRIMES AGAINST SLOVAKS 1836 - 1945 Reply with quote

LIST OF HUNGARIAN CRIMES AGAINST SLOVAKS 1836 - 1945

http://thevotenation.com/phpBB2/viewtopic.php?t=124&postdays=0&postorder=asc&start=0

1836 — Uhorská vláda zakázala èinnos» v¹etkých ¹tudentských spolkov.

1837 — V Liptovskej stolici zaviedli ako úradný jazyk a na ¹kolách ako povinný jazyk — maïarèinu.

1840 — Uhorský snem v Bratislave uzákonil maïarèinu ako úradný jazyk a vyhlásil ju za vyuèovací jazyk na ¹kolách. Aj kòazi boli povinní ovláda» maïarèinu.

1842 — „Hej, hej, opakujem vám to, ¾e nikdy ani vo sne neexistoval nejaký slovenský národ." Lajos Kossuth v Pesti Hírlap

1847 — L. Kossuth v mene Výboru pre obranu vlasti vydal zatykaè na „vlastizradcov" L. ©túra, J. M. Hurbana a M. M. Hod¾u a vypísal odmenu 50 zlatých za ich hlavy.
Poprava Viliama ©uleka a Karola Holubyho pri Hlohovci.
Maïarský ¹tatariálny súd v Ple¹ivci odsúdil na smr» slovenských národovcov ©tefana Marka Daxnera, Jána Francisciho a Michala M. Bakulínyho.

1848 — V marci 1848 vy¹lo 271. èíslo Slovenských národných novín so senzaèným podtitulom TOTO ȁÁSLO VY©LO BEZ CENZÁšRY. SLÁVA SLOBODNEJ TLAÈI ! Zakrátko — 9. júna — v¹ak noviny èíslom 292 zanikajú. Krásne, burcujúce heslo — Sloboda, rovnos», bratstvo — maïarskí ¹ovinisti kaukliarsky zneu¾ili. Ako podmienku vydávania Slovenských národných novín a Orla tatranského nariadili zlo¾i» do siedmich dní (!) kauciu v nedostupnej vý¹ke — 2500 zlatých. Vydávanie novín muselo by» zastavené a redakcie rozpustené. Sloboda tlaèe na uhorský spôsob.
Maïarské gardy obsadili Záhorie, zatýkali povstalcov. Za ka¾dého bola vypísaná odmena 50 zlatých. Odmenu za hlavy vodcov Slovenského povstania zvý¹ili na dvojnásobok: „Kdo nadzmånených burièov (Hurbana, Hodzu, ©túra) lapí a prislúchajúcej vrchnosti odevzdá, dostane odplatu 100 zlatých w strjebre. " Pred farou v Hlbokom u¾ stála ¹ibenica. Maïarskí gardisti obesili Pavla Svatíka, Franti¹ka Kapitá­na a Juraja Langsfelda. Janka Kráµa deportovali zo ©iah do Pe¹ti, kde ho súd (bez procesu) odsúdil na smr».
Èáèovského richtára Martina Bartoòa obesili len preto, ¾e uòho na¹li Hurbanovu proklamáciu. V rozlúèkovom liste man¾elke sa vyznal, ¾e „zomrie» za národ pokladám za vec chválitebnú", spolu s ním obesili aj Vojtecha Bemerta.
Maïarskí gardisti vypálili viaceré dediny. Aj Lubinu. Gustáv Zechenter-Laskomerský vo svojich pamätiach spomína, ako zachránil pred smr»ou maïarského honvéda a o tý¾deò ho videl, ako drasticky popravoval slovenského povstalca.

1869 — Za èlánok Èomu nás uèia dejiny, uverejnený v Pe¹»budínskych vedomostiach, súd v Pe¹ti odsúdil Jozefa Miloslava Hurbana na 6 mesiacov ¾alára a 400 zlatých pokuty.

1874 — Uhorská vláda zatvorila tri slovenské gymnáziá a Maticu slovenskú. Jej majetok v hodnote 100 tisíc zlatých zhabala. Vo voµbách do uhorského snemu nebol zvolený ani jeden slovenský kandidát. Minister vnútra Koloman Tisza zru¹il Spolok miernosti (úspe¹ný najmä v Trenèianskej ¾upe), lebo ¾idovskí krèmári sa s»a¾ovali, ¾e nemô¾u plati» dane.

1879 —BOJ TISOVÈANOV O SPEVOKOL TRVAL 28 ROKOV!
V tomto roku sa Tisovèania obrátili na stoliènú vrchnos» so ¾iados»ou o povolenie spevokolu. V ¾iadosti, ktorú koncipoval Dr. Samko Daxner, uviedli, ¾e 40 spevákov u¾ majú pripravených. Po dlhom èakaní a urgenciách si stolica vy¾iadala zmeny, potom sa ¾iados» aj so stanovami — stratila (!). V siedmom roku vybavovania ¾iadosti dostali Tisovèania pokutu 6,30 zlatých — ako¾e za nedostatoèné kolkovanie. Spor na súde vyhrali, ale povolenie nepri¹lo.

V jedenástom roku dodali nové stanovy — na odpoveï èakali rok. Bola negatívna. Tisovèania boli zanovití — s»a¾ovali sa vláde v Pe¹ti. Medzièasom boli voµby. Slú¾ny vyzval Tisovèanov, aby volili vládneho kandidáta, ¾e sa za nich prihovorí. Tisovèania splnili aj túto naj»a¾¹iu podmienku. Nadarmo. Slú¾ny ¾iados» vrátil — s pripomienkou, aby zmenili názov spevokolu. Stolièný èasopis Gômôr prirovnal úsilie Tisovèanov k banditizmu. Po ïal¹ích urgenciách sa vláda obrátila na obec o dobrozdanie. Predstavenstvo obce ¾iados» podporilo, aj takýmto dobovým argumentom—„... nemajú ¾iadne styky s ruským cárom, nebudú búri» proti vlasti, sú to µudia nevinní". Èeský spisovateµ Karel Kálal na margo 28 rokov trvajúceho boja dodal — „Tenoristi zestárli a jsou z nich basisté, star¹í basisté u¾ umreli..."
A my dodávame, ¾e o storoèie neskôr ubehlo u¾ viac ako sedem rokov od podania ¾iadosti (jednofarebným) mestským kon¹elom na postavenie súso¹ia spolupatrónov Európy, vierozvestov Cyrila a Metoda v Komárne.

1883 — ZLOÈINNÝ SPOLOK — FEMKE
Maïarská vláda schválila stanovy tzv. Hornouhorského vzdelávacieho spolku (FEMKE), zameraného na maïarizáciu slovenskej mláde¾e. Vládou podporovaný spolok zakladal maïarské spolky, maïarské kni¾nice, maïarské èitateµské a spevácke krú¾ky, vydával svoj èasopis. V tomto spolku sa zrodila rasisticky zvrátená idea deportácie slovenských detí na pomaïarèenie v maïarských kalvínskych rodinách.

1885 — uhorský minister vnútra poslal ostrihomskému arcibiskupovi zoznam v¹etkých „panslávskych" kòazov.

1887 — 1892 — DEPORTÁCIE DETÁ
V dobytèích vagónoch s èíslami na krku deportovali Maïari 1462 chlapcov a dievèat vo veku od dvanás» do pätnás» rokov zo severných slovenských stolíc do Maïarska. Otrasná akcia sa skonèila fiaskom a mnohými tragédiami. Väè¹ina detí sama utiekla a strastiplné cez hory putovala domov. Mnohé deti sa stratili, niekoµko desiatok zahynulo. Akcia „vzdelávacieho" spolku vzbudila pobúrenie v celej Európe. (Niektorí autori uvádzajú, ¾e akcia pokraèovala v skrytej forme. Podµa K. A. Medveckého sa v èase prevratu v Maïarsku nachádzalo a¾ 60 tisíc násilne deportovaných detí.)

1888 — Keï zomrel ná¹ neohrozený martýr Jozef Miloslav Hurban, budape¹tianska vláda prikázala pochova» ho nie uprostred cintorína v Hlbokom, kde u¾ mal vykopaný hrob, ale v zadnej nevysvätenej èasti, kde pochovávali samovrahov a zloèincov.

1889 — Pavla Mudroòa predvolali pred uhorskú inkvizíciu a obvinili ho z panslavizmu za to, ¾e sa zúèastnil v Kyjeve na oslavách tisícroènej pamiatky pokres»anèenia Rusov a Ukrajincov.

1893 — Maïarskí ¾andári s bajonetmi bránili µuïom prístup na miesto spomienkovej oslavy (storoènice) J. Kollára v Mo¹ovciach. Svetozára Hurbana Vajanského odsúdili na roèné väzenie za èlánok — Hyenizmus v Uhorsku.

1899 — Slú¾ny Jóob v Liptovskom S v. Mikulá¹i zakázal Karolovi Salvovi pou¾íva» v prejave slovo Slovák a jeho odvodeniny. Keï mu prekåzlo — odòal mu slovo. Salva potom namiesto Slovák hovoril na¹inec a Lipták, a namiesto slovenský jazyk — ná¹ materinský jazyk.

1890 — Andrej Kme» v liste Karolovi A. Medveckému takto lapidárne opísal maïarizaènú taktiku ministerského predsedu K. Tiszu voèi slovenským národovcom: 1) finanène znièi», 2) zaplies» do zloèinu, 3) mocou zadlávi».

1892— Posledný rok (oficiálnej) deportácie slovenských detí. Z Nitrianskej stolice odvliekli 174 chlapcov a dievèat. 8. septembra mala by» posviacka pomníka, ktorý Hurbanovi postavili vïaèní farníci. Senický slú¾ny Timotej Fridecký nakomandoval do Hlbokého ¹tyristo maïarských ¾andárov. Cintorín obkµúèili, smútoèné zhroma¾denie rozohnali, posviacku prekazili.

1896 — Vyhlásenie mileniálnych osláv „zaujatia vlasti". Jedným z cieµov osláv bolo zintenzívnenie maïarizácie nemaïarských obèanov Uhorska. Tomu malo poslú¾i» aj zalo¾enie tisíc èisto maïarských ¹kôl na nemaïarských územiach ¹tátu.

1898 — Zaèiatok tvrdých systémových represálií proti slovenským publicistom. V priebehu nasledujúcich dvoch rokov ob¾alovali z panslavizmu vy¹e 500 µudí: èas» z nich odsúdili na 83 rokov väzenia, pokuty dosahovali neúnosné vý¹ky, a¾ 40 tisíc korún. V spomínanom èase sa konalo vy¹e sto procesov, medzi najväè¹ie patril tzv. banskobystrický.
Pod zámienkou reformy, ktorú nariadil pápe¾ Lev XIII., ministerstvo vnútra zru¹ilo jedinú slovenskú samosprávnu rehoµnú ¹truktúru — franti¹kánsku kustódiu. Rozdelili ju medzi dve maïarské provincie a slovenských rehoµníkov poprekladali do maïarských krajov.
Slovenskú cirkevnoliterárnu ¹kolu v banskobystrickom seminári zru¹ili. Archív a kni¾nicu zhabali a èiastoène aj spálili. Slovenské literárne krú¾ky a kni¾nice potom zru¹ili aj v iných seminároch.

1900 — ©es» slovenských bohoslovcov vylúèili z evanjelického teologického ústavu za to, ¾e sa podpísali po slovensky na fotografiu.
Trestalo sa aj za pieseò hoci len — zahvízdanú. Pavel Harciník, drotár, úèastník vzbury v Kragujevci, si odsedel tý¾deò väzenia za pieseò Hore Váhom, dolu Váhom, ktorú si zanôtil vo vlaku hore Pova¾ím.
Maïarská vláda nepovolila zriadenie jednoroènej gazdinskej ¹koly pre dievèatá, hoci ®ivena mala toto právo v stanovách spolku. In¹pektor Libertíny v Hlohovci zvá¾al slovenské a èeské knihy na hromady a pálil ich.

1905 — Vo Vieske pri Banskej Bystrici donútil uèiteµ deti, aby s pravicou na srdci prisahali: „Prisaháme, ¾e po slovensky sa zhovára» nebudeme, a keï zbadáme, ¾e sa voµaktorý spolu¾iak po slovensky zhovára, oznámime to pánu uèiteµovi. "

1907 — Ministerstvo kultúry a výuèby vydalo 9. augusta pod èíslom 71251 ¹koldozorcom nariadenie, ktorého cieµom bolo odvádza» slovenských chlapcov za uèòov do maïarských oblastí.

„Zákaz vychádzky na Javorinu. Ako sme v 95. èísle Národných novín ohlásili, dòa 22. augusta mala by» zábavná vychádzka podjavorinského obyvateµstva na Javorinu. Stalo sa slú¾novské hovädstvo, ¾e jednoduchú, bez programu vychádzku do slobodných hôr zakázali! Po v¹etkých obciach bubnovali, ¾e výlet na Javorinu je zakázaný. Koho tam nájdu, bude plati» 200 korún pokuty. Takéto slú¾novské hovädstvo zaslú¾ilo by nále¾itú repúlziu, lebo vyjs» do hory nepatrí e¹te medzi zakázané veci. A títo holomci opova¾ujú sa hovori» o uhorskej slobode a ,ústavnosti'. Strachy na Lachy, ale pokiaµ sa budeme bá» takých zákonov?"
Národnie noviny 22. augusta 1907

Na sneme v Pe¹ti odhlasovali smutnoznáme, tzv. Apponyiho ¹kolské zákony, ktoré mali urýchli» koneènú maïarizáciu zvy¹ných národných ¹kôl v Maïarsku.

1907 — MASAKER V ÈERNOVEJ

Z iniciatívy Andreja Hlinku sa v Èernovej staval kostol, ktorý navrhol známy slovenský architekt M. M. Harminc. Èemovèania pochopitelne chceli, aby kostol vysvätil ich rodák — Hlinka. Keï¾e Hlinka bol v tom èase postihnutý (suspendáciou ab officio et ordine), Èemovèania ¾iadali vysviacku odlo¾i», kým sa zále¾itos» v Ríme nevyrie¹i, cirkevná a svetská, èi¾e maïarská a maïarónska vrchnos» s odkladom nesúhlasila. Spi¹ský biskup Párvy dal liskovskému farárovi Martinovi Pazúrikovi príkaz, aby kostol v Èernovej vysvätil 27. októbra — za ka¾dú cenu. Ako kòazskú posilu mu pridelil cudzieho kòaza Fischera. (London Times z 29. októbra 1907 v èlánku Osudná vzbura v Uhorsku uvádza, ¾e cirkevných predstaviteµov sprevádzalo 16 ¾andárov.)

Rozhorèení Èemovèania sa zhroma¾dili pred dedinou, aby vlastnými telami zatarasili cestu predstaviteµom vrchnosti. Hlavný slú¾ny v Ru¾omberku Pál Andaházy bol podobne ako biskup Párvy mu¾ zbabelého ducha a aby sa poistil, ihneï po príchode do úradu sa v koèi náhlil do kasární a veliteµa posádky pplk. Prayera po¾iadal o stotinu vojakov. Ten odmietol, lebo v kasáròach bolo iba 25 vojakov, aj to nováèikov.
Andaházy ¹iel od vojakov na ru¾omberskú faru, kde údajne vyzval kòazov, aby do Èernovej ne¹li, ale zároveò urèil svojho nástupcu Zoltána Pereszlényiho, aby ho pri vysviacke zastupoval. Na malom námestí obce ich èakalo asi dvesto Èernovèanov odhodlaných neustúpi». Keï koèi¹i hnali kone proti µudu, vznikla ¹arvátka a Pereszlényi, ktorý nevedel po slovensky, dal rozkaz — strieµa»!

Na mieste zostalo 9 màtvych. Z pätnástich »a¾ko ranených zomrelo ïal¹ích 6 µudí, okolo 60 utrpelo µah¹ie zranenia, 41 úèastníkov udalosti zatkli. V následnom súdnom procese odsúdili 22 mu¾ov a 16 ¾ien na 36 rokov aj 6 mesiacov ¾alára. Pála Andaházyho za 15 màtvych a desiatky ranených odsúdili na pokarhanie a zaplatenie 32 korún súdnych poplatkov!

Správa o streµbe do bezbranného obyvateµstva obletela svet. Protestovali predstavitelia Slovákov doma i v Amerike, nórsky básnik Bjornstjerne Bjôrnson, ¹kótsky historik a publicista R. W. Seton-Watson, Rakú¹an W. Richter, Anglièan W. Steed a ïal¹í. Milan Hod¾a, slovenský poslanec v uhorskom parlamente, interpeloval — predseda snemu Gyula Andrássy mu odpovedal ako Maïar a po maïarsky: „Tragédiu v Èernovej zapríèinili slovenskí vlastenci. "

A keï sa rakúsky parlament z iniciatívy predsedu Wekerleho obrátil na pe¹tiansky parlament s dôraznou po¾iadavkou na uhorskú vládu, aby dodr¾iavala národnostný zákon, T. Batthyányi to komentoval tie¾ ako cynický ¹ovinista: „Fakt, ¾e tento návrh v rakúskom parlamente prerokúvali a prijali, je jednoducho infámiou a darebáctvom." (Infámia — hanebnos», podlos».)

1914 — Uhorská vláda nariadila zhaba» celý náklad diel Slováci, vývin ich národného povedomia a Krátka história Slovákov. Zároveò zaèala trestné stíhanie proti autorovi, historikovi Júliusovi Bottovi, ktoré trvalo a¾ do roku 1918.

1914 — 1918 — Pri Èalove zriadili zajatecký koncentraèný tábor. Zahynulo v òom vy¹e ¹es»tisíc Srbov a niekoµko sto Slovákov.

1918 — KRVAVÝ KRAGUJEVAC

Rakúsko-uhorskí katani odsúdili 89 úèastníkov najväè¹ej vzbury v rakúsko-uhorskej armáde. 44 Slovákov, príslu¹níkov 71. pe¹ieho pluku z Trenèína, známeho ako Drotársky regiment, popravili. Ostatné mu¾stvo donútili pozera» sa na masovú vra¾du. V areáli Bratislavského hradu zastrelili 10. júna Martina Jurzu a Jána ©kapíka, ktorí odmietli pokraèova» v nezmyselnej vojne. (Keï mestská rada roku 1925 schválila návrh na dôstojný pohreb a pamätník, maïarská tlaè ako na povel spustila proti návrhu zúrivú kampaò.)

1918 — TEROR HELTAYOVCOV

V poslednom roku prvej svetovej vojny bola Bratislava do konca roka v moci maïarských orgánov. Maïarsko si na Bratislavu robilo nároky. ®idovská komunita demon¹trovala za pripojenie k Maïarsku. Maïari nere¹pektovali zámer dohodových mocností vyrie¹i» spor o mesto v prospech Èeskoslovenska. Rozhodli sa udr¾a» ho za ka¾dú cenu, za krajný ústupok pova¾ovali jej vyhlásenie za slobodné mesto.

V rámci týchto èachrov vyslali Maïari do Bratislavy oddiel maïarskej národnej strá¾e pod velením npor. Heltaya. Oddiel v poète asi 600 mu¾ov, zlo¾ený z námorníkov a demoralizovaných ¾ivlov, mal zastavi» postup ès. vojska, zabráni» obsadeniu Bratislavy a ès. vojsko vytlaèi» za moravské hranice. Heltayovci rozpútali na západnom Slovensku teror, dopú¹»ali sa násilenstiev a lúpe¾í. Snorili po slovenských národovcoch, 18. novembra 1918 vyplienili byt poslancovi a kòazovi F. Jurigovi, ktorého chceli zatknú». Za podpory pancierového vlaku obsadili Trnavu.

„Podveèer nastal pokoj, ale nie nadlho, lebo pri¹la presila maïarských námorníkov od Bratislavy a niè netu¹iacich (èeských) èetníkov, ktorí strá¾ili stanicu, postrieµali. Potom idúc popri múroch, vtiahli do mesta, kde prepadli ostatných èetníkov... Maïarskí námorníci boli obyèajní trestanci, ktorí boli pod tou podmienkou vypustení, ak budú bojova» proti legionárom. Boli výborne vyzbrojení a o¹atení. Heltayovci vystrájali aj vo Veµkých a Malých Brestovanoch a Horných Lovèiciach. "
(Karol A. Medvecký: Slovenský prevrat)

1918 — MASAKROVANIE OBYVATE¥STVA

Vysoká nad Kysucou. Maïarskí vojaci „po trápení" zastrelili „národného nad¹enca" Franti¹ka Polánskeho.

Turzovka. Na dedinu strieµali z kopca z guµometu. „Boli to ®idia a niekoµko maïarských vojakov z Èadce."

Nem¹ová. Maïarskí vojaci zastrelili obèanov Maèku a Bajzíka. „VNem¹ovej boli aj dve obete z èeských vojakov, ktorí padli pri zrá¾ke s maïarskými ®idmi." Modrovka. Maïarskí ¾andári zastrelili piatich mládencov.

Velké Kostorany. Tretieho novembra zastrelili 15-roèného Teofila Èúzyho a 19-roèného Michala Luhu.

Dubovany. Deviateho novembra zastrelili Magdalénu Kondelovú.

Kocurice. ,,... zaèali do µudu strieµa». Mnohých ranili a mnohí smrteµným zraneniam podµahli".

Východná . „... na ulici a v sklepoch boli niekoµkí obyvatelia zabití a poranení".

Slatina. „... 3. novembra maïarskí ¾andári zastrelili dvoch roµníkov práve pri¹lých z vojny: Martina Konôpku (27) a Ondreja Pa¹ku (29). Tí v revoluènom zápale odopreli zlo¾i» zbraò a pu¹ky, ktoré' si z boji¹»a priniesli s tým, ¾e ich odovzdajú len ès. úradom. Z toho povstala hádka medzi nimi a ¾andármi, v ktorej na¹i Slatinci boli usmrtení".

®arnovica . „... za prevratu panoval veµký hlad. Niè sa nedalo kúpi». Preto vzbúrený µud za pomoci vracajúcich sa vojakov vzbúril sa proti ®idom a obchodníkom, ktorých vyraboval. Potom pri¹iel rad aj na súkromné domy... Nastal boj medzi ,nemzetormi' a µudom: boj bol hrozný. Neúprosní vojaci zaèali strieµa» do µudí. Nastal hrozný krik a zmätok. Po krátkej streµbe ostalo le¾a» desa» màtvych a veµa ranených... ¥udia sa najviacej zlostili na obchodníkov, vojenných zbohatlíkov. ®eny sa mu¾om ponosovali pre rozlièné neprávosti."

Urmín. „O niekoµko dní mad'arsko-¾idovská garda postrieµala niekoµko µudí a zapálila ich domy. Príchod ès. vojska urobil koniec neporiadkom."

Majcichov . Traja zastrelení. „Duchovný sa márne (maïarským ¾andárom) primlúval. Len toµko mohol vymôc», ¾e ich nezahrabali v jame pri potoku, ale na cintoríne, kde hneï boli aj pochovaní."

Chtelnica. „Do obce pri¹lo asi 500 ozbrojených ®idov a Maïarov, aby sa pomstili na µuïoch. Boli to väè¹inou synovia vyrabovaných ®idov, vrátiv¹í sa z vojny. Katolícky farár musel im da» kµúèe od ve¾e, lebo ináèej by ho bo zabili... do najvy¹¹ieho okna vyvliekli guµomet a odtiaµ strieµali po µuïoch. ¥udia sa síce poskrývali, ale jednako desiati boli zastrelenia niekoµkí ranení. V na¹ej dedine nastal hrozný strach, najmä keï v susednej obci vy¹µahli veµké plamene. Nepokoj sa vzmáhal, èím ïalej, tým viacej. ¥udia zväè¹a ani nespali. Neskor¹ie v¹ak pri¹la pomoc od Malaciek. Ès. vojsko rozohnalo ®idov, a tak v¹ade bol zavedený poriadok."

Hriòová . „Na Hriòovej postrieµali mnohých ako zajacov na poli. Podobne bili a muèili národ na Kokave, ¥uboreèi, Ábelovej, Hornom Tisovníku a inde. Martina Juríèka na Èakankách vyrabovali a medzi iným odniesli mu aj 14 tisíc korún. Podobných prípadov je na stá. Celé okolie ¾ije v neslýchanom terore. Na Trhanovej a na Kriváni usmrtili na desiatky na¹ich."

Málinec. „Na Málinci na Látkach zastrelili na cintoríne sedem µudí a mnohých muèili."

Nové Mesto nad Váhom. „Maïarsko-¾idovskí gardisti zastrelili osem alebo a¾ jedenás» neozbrojených dedinèanov, ktorí pri¹li na jarmok."
(K. A. Medvecký: Slovenský prevrat)

To je èas» z autentických svedectiev z dokumentárnej knihy Karola A. Medveckého Slovenský prevrat. Strieµalo sa takmer na celom Slovensku. Pri Seredi, v Bábinej, Sáse, Rado¹inej, Hornom Èepeni, Dolných Zeleniciach, Ompitáli, Modre, Rybároch, Ocovej, Vígla¹i, Liborèi, Malých Stankovanoch, Borovciach, Veselom, Oslanoch. V Siladiciach vojaci zastrelili 19-roèného ©tefana Hulína a 23-roè-ného Ernesta Buèka z Buèian i neznámeho ruského zajatca. Krv tiekla v Èiernom Balogu, Tesároch, vo Veµkej Mani „niektorým polámali ruky a nohy", strieµalo sa vo Veµkej Kote¹ovej, Nitrianskom Rudne, Mlyòanských Tesároch. Poèet zavra¾dených roku 1918 nie je dodnes zrátaný!
Medzi nimi desiatky vojakov, èo pre¾ili strastiplnú vojnu, do ktorej ich vohnala prehnitá monarchia. Padli doma, zabili ich príslu¹níci „panského" a „vyvoleného" národa.

1919 — MAÏARSKÁ BO¥©EVICI NA SLOVENSKU

Krátko po tom, ako sa maïarskí boµ¹evici pod vedením Belu Kuna zmocnili vlády a vyhlásili Maïarskú republiku rád, vtrhli na Slovensko. Za ich ré¾ie vyhlásili v Pre¹ove Slovenskú republiku rád. Za socialistickými heslami sa zreteµne èrtali kontúry — Veµkého Uhorska. Maïarská boµ¹evická armáda siahla k osvedèenej zbrani okupantov — k teroru.

11. júna 1919 vyplienili a podpálili dedinu Daèov Lom. Spôsobili ¹kodu za dva aj pol milióna korún.

„V levickej kamennej bani popravili dve osoby."

Me¹»anostu z Kálnice a dvoch úradníkov zastrelili v pieskovni.

Antona Prokopa obesili v Detve na lipu. Jeho matku donútili zúèastni» sa na poprave.

Legionárovi Mikulovi Lipnickému odrezali u¹i a nos a do rozpáraného brucha mu strèili baganèe. Stalo sa v Kòa¾iciach.

Nitrianskeho obèana ©ulgana zastrelili pri Vrábµoch. Sám si musel vykopa» hrob.

„Pri Rimavskej doline postrieµali nevinných µudí."

„... v Modrom Kameni a v Halièi vyrabovali v¹etky stroje zo súkromnej fabriky, nalo¾ili na vlaky a odviezli."

„Keï Maïari ustupovali smerom ku Kriváò-Detve,hodil jedon z nich ruèný granát do skupiny slovenských detí, hrajúcich sa na trávniku pred Dobronivou. Granát jedno die»a zabil, dve poranil, boli to deti jednej matky."

„Boµ¹evici chodili s vozmi, na ktoré zberba maïarských veµkých miest, najmä ¾eny, brali a odvá¾ali do Maïarska veµké zásoby rozlièných ¾ivotných potrieb. Aj dobytok a ¹atstvo brali."

V Hermanovciach zavra¾dili katolíckeho farára Majána.

Muránskeho farára Jána ©arló¹a postrelili a za¾iva pochovali.

BILANCIA MAÏARSKÁ‰HO BO¥©EVICKÁ‰HO VPÁDU (neúplná)

V bojoch o Slovensko padlo 964 mu¾ov, z toho 39 dôstojníkov. Zranenie utrpelo 2830 vojakov, z toho 103 dôstojníkov.

Poèet zavra¾dených civilných osôb nie je dosiaµ upresnený.

1938 — ROK VIEDENSKÁ‰HO DIKTÁTU

V ©uranoch na Vianoce zastrelili 19-roènú Máriu Kokosovú za to, ¾e veriaci v kostole spievali slovenskú hymnu (zastrelené dievèa bolo pritom hluchonemé). Sedem ©urancov zranili. Vy¹e 30 mu¾ov a ¾ien zatkli. Jána Burana za to, ¾e zasiahnutú Kokosovú odniesol k lekárovi Ladislavovi Slávikovi. Veliteµom asi 12 —14 maïarských ¾andárov bol János Galambos.

1939 — Ihneï po okupácii ju¾ného Slovenska likvidovali slovenské ¹koly. Zru¹ili 28 me¹tianskych, 386 µudových ¹kôl a 10 gymnázií. Z Ko¹íc vyhnali slovenského biskupa Jozefa Cárskeho.

SMR« ZA PIESEÒ

Na Tri krále v obci Èechy pri Nových Zámkoch zastrelili maïarskí honvédi 30-roènú Katarínu Mihalíkovú, matku dvoch detí vo vysokom stupni tehotenstva, a 14-roèného chlapca Ferdinanda ©uláka. Dôvod: po bohoslu¾be spievali slovenské hymnické piesne.

Vinodol. Zastrelili Pavla Múdreho.

Ko¹ická Nová Ves. Maïarskí vojaci muèili kòaza Jozefa Baloga za to, ¾e v deò príchodu M. Horthyho do Ko¹íc sa nezúèastnil na manifestácii, ale slú¾il om¹u. (Bývalý minister vnútra Edmund Beniczký 31. mája 1925 v novinách Az Ujság obvinil M. Horthyho z úèasti na vra¾de novinára B. Somogyiho a jeho priateµa B. Bacsóa roku 1920. Roku 1945 ¾iadalo Maïarsko vyda» Horthyho ako vojnového zloèinca, roku 1993 po prevoze jeho pozostatkov z Portugalska, kde Horthy roku 1957 do¾il u fa¹istického diktátora Salazara, mu v Maïarsku usporiadali pompézny ¹tátny pohreb za úèasti celej budape¹tianskej vlády.)

Kolta. Jeden obèan zastrelený.

BOMBY NA SPI©SKÁš NOVÁš VES Devä» maïarských lietadiel 24. marca 1939 bombardovalo letisko otvoreného mesta. Vlastivedný slovník obcí na Slovensku uvádza trinás», podlá iných prameòov bolo ¹estnás» obetí, 27 vojakov a civilov bolo ranených. Historickou iróniou je fakt, ¾e medzi obe»ami boli dvaja — Maïari.

„... 24. marec 1939 bol prvým èiernym dòom Slovenského ¹tátu — tým smutnej¹ím, ¾e nám ho pripravili Maïari, ktorí sa k nám priateµsky prihovárajú a ubezpeèujú nás, ¾e chcú s nami bratsky spoluna¾íva»".

(Slovensko, èasopis Matice slovenskej, 1939)

Letecký útok na Spi¹skú Novú Ves bol vlastne vyvrcholením nevyhlásenej maïarsko-slovenskej, tzv. Malej vojny, ktorá si na na¹ej strane vy¾iadala 36 Iudských ¾ivotov. Jednou z jej obetí bol aj 19-roèný Gustáv Ïuraèka z Malých Ripòan, nováèik, ktorý do Spi¹skej Novej Vsi narukoval 1. marca 1939.

BOMBARDOVANIE KO©lC — ZÁMIENKA NA VSTUP MAÏARSKA DO VOJNY

26. júna 1941 tri lietadlá s nemeckými výsostnými znakmi zhodili na Ko¹ice 27 bômb. Maïari i Nemci v dojemnej zhode rozhlásili do sveta, ¾e i¹lo o sovietske lietadlá. Neskôr vy¹lo najavo, ¾e strojcami tejto provokácie boli nemecký generál Futterer a generál maïarského generálneho ¹tábu Ujházy. Priamy príkaz na bombardovanie vydal ministerský predseda fa¹istickej vlády László Bárdossy, po vojne odsúdený ako vojnový zloèinec. Príznaèné — roku 1999 sa v Maïarsku ozvali hlasy, po¾adujúce jeho rehabilitáciu.

1945 - ZLOÈINY NYILA©OVCOV

Nie sú dosial dostatoène zdokumentované, v máloktorej kronike na ju¾nom Slovensku je o nich zmienka. To isté platí aj o zloèinoch spáchaných na slovenských obyvateµoch v Maïarsku. (Gustáva Fiaèana, prvého redaktora Slovenskej jednoty, väznili a týrali takmer rok. Keï odmietol úplatok ¹es»tisíc forintov, obvinili ho, ¾e disponuje 350 gardistami, má osem »a¾kých guµometov, dve delá a ¾e tajne podmínoval verejné budovy.)

Kedves kukacosok, szeretnélek benneteket megkérni, hogy segítsetek felderíteni, hogy valójában , mi és hogyan is történt

miután ezt sikerült összegyűjteni, magyarul, szlovákul és angolul is kiadjuk, hogy hogyan milyen "igazságokkal" butítját a szlovák népet.
Mindenkinek sok sikert a közös munkához
_________________
www.commorakozigaz.shp.hu
Back to top
View user's profile Send private message Visit poster's website
Chiara



Joined: 27 Oct 2014
Posts: 181

PostPosted: Mon Jan 15, 2007 5:44 pm    Post subject: Reply with quote

Mi ez az elmebaj?? Most ugye ez nem igaz? Az igaz, hogy a magyarok erős asszimilációs politikát folytattak, de ezt el is ismerik a történelemkönyveikben, és abszolút nem büszkék rá. Milyen idióta/debil/intelligenciahiányos barom véleményezi így azokat a magyarokat, akik itt és most élnek?! A fő népbutítóknak(szlota, mecsiar, fico, kalinyák) kb. egy év pszichiátriai kezelés kéne ahhoz, hogy végre befejezzék eme tevékenységüket.
Back to top
View user's profile Send private message
abraka



Joined: 27 Oct 2014
Posts: 1956

PostPosted: Mon Jan 15, 2007 5:55 pm    Post subject: Reply with quote

Ez állítólag egy szlovák iskolás könyvben található.
Gyerünk nyomozzunk, mert ha ez igaz.?!


Quote:
Az igaz, hogy a magyarok erős asszimilációs politikát folytattak, de ezt el is ismerik a történelemkönyveikben,


asszimilációs próbálkozás volt ami sikertelen lett, ha megnézzük az 1880-as és a 1910-es statisztikákat, egy rövid időszakot leszámítva a szlovákság állandóan gyarapodott, tehát az asszimiláció annyira durva azért nem volt.
Tény az is, hogy francia módra próbálkoztak, sikertelenül.
_________________
www.commorakozigaz.shp.hu
Back to top
View user's profile Send private message Visit poster's website
happy



Joined: 27 Oct 2014
Posts: 2043

PostPosted: Mon Jan 15, 2007 6:02 pm    Post subject: Reply with quote

Muszáj ezeket újból elöszedni... Persze, hogy egy jó részük igaz, gondolom pl. a "kokastollas" magyar csendörök módszereiröl mesélt a nagyanyátok, tán nem? Hogy a nyilasokról már ne is szóljak...
Inkább azt gyüjtse már össze valaki, hogy '45 után történtek-e hasonló atrocitások a magyarokon is, hogy a kitelepítésekkor vetemedtek-e hasonlókra a csehszlovák hatóságok is (mert erröl tényleg nem sokat hallani, tehát vagy humánusabbak voltak valamivel, vagy ügyesebben el van hallgatva).
Back to top
View user's profile Send private message Visit poster's website
Chiara



Joined: 27 Oct 2014
Posts: 181

PostPosted: Mon Jan 15, 2007 6:07 pm    Post subject: Reply with quote

Az asszimilációs dologban lehet valami, nézd csak meg a mai magyar vezetőséget... simán el tudom képzelni róluk, régen se lehettek jobbak. Na de, hogy ennyire? Csak azt tartom kua felháborítónak, hogy ez alapján merészelik megítélni a mai magyarokat!
Back to top
View user's profile Send private message
abraka



Joined: 27 Oct 2014
Posts: 1956

PostPosted: Mon Jan 15, 2007 6:20 pm    Post subject: Reply with quote

Szerintem nem újboli előszedésről van szó, hanem végre már tisztázzuk a dolgokat. A kakastollas csendőrökről én is hallottam, anyám szokta mesélni, ha az egyik végén a faluba bejöttek, a zsebesek a másik végén futottak ki, de azt is szokta mesélni a magyarok 1938-ban a betelepített (többségük az volt) szlovákokat nem zavarták el a házaikból, de őt két gyerekkel a nyakában, férj nélkül, 40 kg csommaggal az éjj kellős közepén marhavagonokba hajtották 1947-ben. Igen kezdjük az igazsággal, de sajnos 1836-ban kezdődik. Az akkor kezdődőtt féigazságok a napjainkat is megfertőzik. Gondolom, hogy ez a tény talán elfogadhatjuk teljes igazság gyanánt .
_________________
www.commorakozigaz.shp.hu
Back to top
View user's profile Send private message Visit poster's website
abraka



Joined: 27 Oct 2014
Posts: 1956

PostPosted: Mon Jan 15, 2007 6:24 pm    Post subject: Reply with quote

Az I.világháború előtt a Magyarországon a magyarok 73,3%-a tudott írni-olvasni, a németek 82%-a, a tótok 69,7%-a, a románok 52,1%-a, a szerbek 59,8%-a. Ezzel szemben a Román Királyságban a lakosságnak csak 39,9%-a a Szerb Királyságban csak a lakosság 16,9%-a tudott írni -olvasni.

- a XX.század fordulóján Magyarország 16 ezer iskolájából 5 ezer nem volt magyar tanítási nyelvű, ezek közül 2842 román iskola volt, ez jóval nagyobb szám volt, mint az iskolák száma az akkori Román Királyságban.A XX. századfordulón a magyar kormány egyetlen év alatt közel kétszáz német és háromszáznál több szláv iskola részére biztosított államsegélyt.A román iskolák és egyházak részére évente 14 millió aranykorona támogatást folyósított akkoriban.Ez jóval magasabb volt annál a támogatásnál, amelyet a Romániában kaptak akkor a román egyházak és iskolák.Rosetti román államférfi elismerte,hogy magyarország nyelvi,faji és vallási megkülönböztetés nélkül szabadította fel jobbágyait. Ez Romániában csak 15 évvel később csak véráldozat árán valósult meg.
_________________
www.commorakozigaz.shp.hu
Back to top
View user's profile Send private message Visit poster's website
abraka



Joined: 27 Oct 2014
Posts: 1956

PostPosted: Mon Jan 15, 2007 7:10 pm    Post subject: Reply with quote

Quote:
1836 — Uhorská vláda zakázala èinnos» v¹etkých ¹tudentských spolkov.


A megfélemlítés politikája még teljesebben kibontakozhatott az uralkodóváltással. 1835. március 2-án meghalt I. Ferenc. A trónt legidősebb fia, V. Ferdinánd (1835-1848), osztrák császárként I. Ferdinánd örökölte, aki terheltsége révén alkalmatlan volt a kormányzásra. Az Osztrák Monarchia tényleges irányítását egy titkos tanácsadó szerv, az Államkonferencia (Staatskonferenz) vette kezébe. A változás nem kedvezett a magyar ügynek. A rendi kompromisszum jegyében fellépő Reviczkyt menesztették, és helyette a tehetségtelen, magyarul nem tudó Pálffy Fidél grófot nevezték ki magyar kancellárrá (1836. június).
A megtorlás politikája gyors eredményre törekedett, hiszen az esedékes újoncmegajánlás miatt a három év múlva következő diétát össze kellett hívni. A megyéket újra eltiltották, hogy határozataikat kinyomtassák, és egymással politikai tárgyú levelezést folytassanak. Közben folyt az ítélkezés. A Királyi Táblán 1835 és 1838 között 22 pert indítottak. Törvényes ítéletekkel akarták a közélet veszélyesnek ítélt szereplőit kiszorítani a politikából.

Wesselényi pere több évig is elhúzódott. A hűtlenségi és felségsértési vádat kiegészítették azzal is, hogy kapcsolatot tartott fenn a szervezkedő fiatalokkal és Kossuthtal. Hiába cáfolták a vád hamis tanúit és hamis állításait a báró segítői (Deák, Kölcsey), a királyi tábla mégis három évi börtönbüntetésre ítélte Wesselényit, bár a hűtlenség vétkét nem látta bizonyítva. A vádlott melletti kiállást csak fokozta, hogy az 1838-as pesti árvíz idején Pest mint árvízi hőst ünnepelte. Ebben a közhangulatban a kormány nem vállalhatta magára annak a terhét, hogy az egyre súlyosabb szembajjal küszködő Wesselényi a fogságban megvakuljon, ezért a reformerek közbenjárására másfél hónap börtön után engedélyezte gyógykezeltetését.

Nagy felháborodást keltett az ifjak pere is, akiket a hatóságok a törvényeket semmibe véve, nemeseket bírói ítélet nélkül, katonai segédlettel fogtak el, s zártak börtönbe (1836. május). A felségsértési vádat a Társalkodási Egylet tevékenységére alapozták egy áruló adatai alapján. Tormássy János másfél évet kapott, Lovassy Ferencet szabadon engedték, az országgyűlési ifjak vezetőjét, Lovassy Lászlót viszont tíz évre ítélték, amit meg is kezdett Spielberg várbörtönében.

A következő letartóztatott a Törvényhatósági Tudósításokat szerkesztő Kossuth Lajos lett 1837 májusában. A szűk egy év alatt megjelent 23 számot az ifjak elfogatásával, a lapnak a nádori tiltás elleni önvédelmével és a további perekkel kapcsolatos megyei állásfoglalások töltötték meg. Kossuthot törvénytelen eljárással tartóztatták le. Áœgyében ítéletet csak 1839 elején hozott a hétszemélyes tábla, s további négy év börtönre büntette.

A tiltakozási hullámokat újabb és újabb becstelenségi és hűtlenségi perek követték. A kormány taktikátlan és a törvényességet figyelmen kívül hagyó fellépése szélesedő ellenzéki összefogást teremtett. A szólásszabadság sérelme az egész nemzet sérelme lett, s e küzdelemben a liberálisokat azok a rendi ellenzékiek is támogatták, akik egyébként nem értettek egyet polgárosító törekvéseikkel. A liberális ellenzék taktikus politikája és vezetőinek szilárd helytállása a kormányzati terrorizmus kudarcához vezetett. Deákék tudták, hogy az amúgy is nehéz helyzetben lévő kormányt csak az adó- és újoncmegajánlás jogával bíró országgyűlés kényszerítheti visszakozásra. A korábbi diétán és a perek folyamán megalapozott érvekkel, a szólásszabadság ügyét központba állítva kezdtek hozzá 1839 júniusában az országgyűlési munkához.
forrás: http://www.ferences-sze.sulinet.hu/Tori/nemesi_ellenallas.html

Kossuth ment tovább a maga útján, és hamarosan összeütközött az „önkényes hatalommal”. Már az Országgyűlési Tudósítások búcsúsoraiban jelezte, hogy új lapot indít, melyben az országgyűlés bezárása után a megyei közgyűléseken történteket fogja összefoglalni – orientálva és összefogva az ellenzéket. 1836. május 15-én közzé is tette előfizetési felhívását, akkor, amikor már folytak a konstrukciós politikai perek. Metternich meg kívánta törni a magyar ellenzéket, s ezért 1835-ben Wesselényi Miklóst vádolták meg hűtlenséggel, pere azóta is a törvénysértés minden eszközével s a bírói függetlenség félrevetésével folyt. (Megyei közgyűlési beszédéért, melyben a kormányt ostorozta a jobbágyterhek örökös megváltásának akadályozásáért.) E per az országgyűlés és az ellenzék egyik vezére ellen folyt, egyértelmű figyelmeztetésként. 1836 tavaszán, az országgyűlés után azonnal börtönbe vetették Lovassy Lászlót és társait, az országgyűlési ifjúság vezetőit, mivel arra merészkedtek, hogy egyletükben az ellenzéket támogatták, sőt néha republikánus elveket is hangoztattak. A jogsértő, durvuló abszolutizmus idején hadüzenetnek számított a Törvényhatósági Tudósítások elindítása. Még az első szám sem jelent meg, amikor a nádor betiltotta. Kossuth nem engedelmeskedett, s a levelezés szabadságát hangsúlyozva terjesztette lapját, melyet a megyék oltalmába ajánlott. Az ellenzéki megyék sorban tiltakoztak Bécsben, és a tiltás ellen kiaknáztak minden lehetőséget, amit a megyei autonómia nyújtott. Az 1836. július 1-jével induló tudósítások főként a politikai perekkel, a Lovassyék pere ellen tiltakozó megyei feliratokkal, a védelem érveivel s így a bírák és vádlók megbélyegzésével, a tudósítások, illetve Kossuth fenyegetettségével, a levelezési joggal, a megyék közti híradások szabadságával foglalkozott. De beszámolt a megyei közgyűlések más fontos állásfoglalásairól, határozatairól is. Mindez csakis úgy történhetett, hogy számos megyében voltak tudósítók, akik baráti alapon informálták, segítették Kossuthot. A tudósítók közt találjuk Szemere Bertalant, Ráday Gedeont, Kazinczy Gábort, Bezerédj Istvánt és másokat. Nagy lépésekkel haladt előre a reformellenzék integrációja, a gondolatok egyeztetése. Kossuth 10 hónapon át küzdött a kormányzati tilalommal, s még azt is megtette, hogy beperelte a buda-pesti cs. kir. Postahivatalt, mert az nem kézbesítette „leveleit”.
forrás: http://www.inaplo.hu/na/2002_07/003.htm
_________________
www.commorakozigaz.shp.hu
Back to top
View user's profile Send private message Visit poster's website
Dalnok



Joined: 27 Oct 2014
Posts: 688

PostPosted: Mon Jan 15, 2007 9:28 pm    Post subject: Reply with quote

Te, abraka...

Tudod hog kezdlek téged mindig jobban tisztelni és becsülni??

Elöször bevallom nem vettelek tulságosan komolyan ,de rájöttem tévedtem. Tartozom neked még néhány dologgal,sajnos komolyan foglalkopzni a dolgokkal nincs annyi idöm mint ami kellene, és a komoly dolgoknál nem elég igy csipöböl tüzelni mint a kukacon teszem...

Mindenesetre kitartás, ha tudok segittek.Számithatsz velem.
Back to top
View user's profile Send private message
abraka



Joined: 27 Oct 2014
Posts: 1956

PostPosted: Tue Jan 16, 2007 7:58 am    Post subject: Reply with quote

Quote:
1837 — V Liptovskej stolici zaviedli ako úradný jazyk a na ¹kolách ako povinný jazyk — maïarèinu.

1840 — Uhorský snem v Bratislave uzákonil maïarèinu ako úradný jazyk a vyhlásil ju za vyuèovací jazyk na ¹kolách. Aj kòazi boli povinní ovláda» maïarèinu.


A magyar nyelv ügye

Mintegy fél esztendővel azután, hogy a "Szózat zenéje először hangzott fel a Nemzeti Színházban," 1843 decemberében a pozsonyi országgyűlés a magyar nyelv és a nemzetiség ügyében felírattal fordult V.Ferdinánd királyhoz. A benyújtott törvénytervezet célja a hazai közélet (a törvényhozás, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás) "megmagyarítása," valamint a hazai magyar nyelvű oktatás bevezetése volt. A javaslatot előterjesztő országgyűlés egyúttal gondoskodni kívánt arról is, hogy a magyarországi pénzeket magyar felírattal verjék, hogy a polgári, állami és katonai intézeteken, valamint a hazai hajókon magyar nemzeti lobogó lengjen, magyar országcjmer díszelegjen és az országban kibocsátott valamennyi hivatalos íratra magyar nyelvű pecsét kerüljön. Törvényben kívánta rögzíteni a Habsburg-házból való főhercehek és hercegkisasszonyok, de mindenekelőtt a trónörökös magyar nyelvű oktatását is. A beterjesztett indítvány és a módosításával 1844-ben szentesített törvény a magyar államnyelv megszületésének fontos, sokat vitatott dokumentuma lett.

Magyarországon az első nyelvi törvények megszületésének idején a XVIII. sz. végén és a múlt század elején a középkorból örökölt latin nyelv még jelentős pozícióval rendelkezett. Ez volt az államnyelv: a törvényhozás, a felsőbb színtű közigazgatás és az igazságszolgáltatás, a felső és középfokú oktatás, a tudomány és a liturgia nyelve. A mindennapi érintkezés nyelve az ország soknemzetiségű jellegének megfelelően, már korántsem volt ilyen egységes. A magyar és német mellett egyaránt beszéltek horvátul és szlovákul, románul és szerbül, saját nyelvüket használták a ruszinok, a szlovének, a zsidók és a görögök is. A számolásra és betűvetésre anyanyelven oktattak minden kisgyermeket, s anyanyelven szólt a templomi prédikáció is. A városok és megyék ügyintézésében az élőnyelv leghfőképp a myagyar és a német természetesen osztozott a hivatalos latinnal.
Nyugat-Európa népei már többnyire egységes nemzeti nyelv birtokában érkeztek a polgári korszak küszöbére Kelet-Közép-Európa leendő nemzeteinek még a XIX. sz. folyamán is keserves küzdelmet kellett folytatniuk anyanyelvük hivatalos elismertetéséért. A nyelvi-nemzeti kibontakozást e területeken nem csak a gazdasági, társadalmi elmaradottság nehezítette, hanem "a magyarok, a csehek és a lengyelek esetében a korábban megélt politikai önállóság elvesztése is." Magyarország számára mindez azt jelentette, hogy a soknemzetiségű Habsburg-birodalom részeként érte meg a nemzeti ébredés korát, egy olyan államkeretben, ahol több nép élt egymás mellett a függőség és alárendeltség bonyolult rendszerében, a gazdasági, társadalmi és nemzeti fejlődés különböző fokain.

Gottfried Herder nevezetes jóslata, miszerint a szlávok, németek és románok közé beékelt magyarság évszázadok múlva nyomtalanul el fog merülni az őt körülvevő népek tengerében, elrettentő vízióként lebegett a reformkoriak szeme előtt. A dicső múlt és a Herder által felvázolt nemzethalál riasztó ellentétét a magyar reformerek szorongó félelmét máig hitelesen közvetíti "Kölcsey Ferenc Himnuszának és Vörösmarty Mihály Szózatának különös komor, tragikus hangvétele."
A gräfenbergi magányából szavát hallató beteg Weselényivel együtt sokan vélték úgy a hazában, hogy az "északi kolosszus," azaz a cári Oroszország által képviselt pánszláv eszmék ellenében a fokozatos magyarosítás jelentheti az egyetlen orvosságot. E vélekedés igazát látszott erősíteni az is, hogy a magyar korona fennhatósága alá tartozó területeken a polgári fejlődés felgyorsította a nem magyar ajkú lakosság spontán asszimilációját. E folyamatban azonban jelentős szerepet játszott a magyar törvényhozás is, mely 1790-1844 között nem kevesebb mint 7 törvényt hozott" a magyar nyelv hivatalossá tételének ügyében." Ezek értelmében a magyar nyelv szerepe fokozatosan nőtt a törvényhozásban a vármegyék 1805-től sorra tértek át" a magyar nyelvű ügyintézésre és a kormányhatóságokkal való levelezésben is lépésről lépésre teret hódított.

folytatás:
http://ezerszazev.uw.hu/1848_magyarnyelvugye.html
_________________
www.commorakozigaz.shp.hu
Back to top
View user's profile Send private message Visit poster's website
abraka



Joined: 27 Oct 2014
Posts: 1956

PostPosted: Tue Jan 16, 2007 8:31 am    Post subject: Reply with quote

Dalnok köszönöm szépen, igen hamarossan minden kézre és akaratra szükség lesz, én mindenkinek a saját megitélésére bíznám, hogy mikor fog csatlakozni, vagy milyen formában tud és akar segíteni. Egy ami biztos a FMN szekere csattogva a pataki kemény kavicson megmozdult.
_________________
www.commorakozigaz.shp.hu
Back to top
View user's profile Send private message Visit poster's website
Magyar_Hazafi



Joined: 27 Oct 2014
Posts: 39

PostPosted: Tue Jan 16, 2007 12:18 pm    Post subject: Reply with quote

Ezek a tótok.....
Nem bírnak magukkal.1000 évig együtt éltünk de már majdnem annyira utálom őket,mint az oláhokat.
Back to top
View user's profile Send private message
happy



Joined: 27 Oct 2014
Posts: 2043

PostPosted: Tue Jan 16, 2007 1:17 pm    Post subject: Reply with quote

abraka wrote:
Szerintem nem újboli előszedésről van szó, hanem végre már tisztázzuk a dolgokat. A kakastollas csendőrökről én is hallottam, anyám szokta mesélni, ha az egyik végén a faluba bejöttek, a zsebesek a másik végén futottak ki, de azt is szokta mesélni a magyarok 1938-ban a betelepített (többségük az volt) szlovákokat nem zavarták el a házaikból, de őt két gyerekkel a nyakában, férj nélkül, 40 kg csommaggal az éjj kellős közepén marhavagonokba hajtották 1947-ben. Igen kezdjük az igazsággal, de sajnos 1836-ban kezdődik. Az akkor kezdődőtt féigazságok a napjainkat is megfertőzik. Gondolom, hogy ez a tény talán elfogadhatjuk teljes igazság gyanánt .


Á‰n csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy azért az önreflexióval is foglalkozni kellene, nemcsak az "ellenség" gaztetteivel. Mert a csehek is nagy állatok voltak a háború után, de a magyarokat se kellett "félteni" a háború elött.

Á‰s az se mellékes, hogy számos idös ember sokkal jobbnak, élhetöbbnek tartotta a Masaryk-Benes korszakot mint Horthy idöszakát. Ide persze már nem lehet beleszámítani a háború utáni Benes korszakot.

A magyar csendörök brutalitása közismert volt, én elhiszem, hogy azokkal a módszerekkel a zsebtolvajokat is könnyebb és egyszerübb volt féken tartani. Csak épp a civilizáltságukkal volt gond!

A kitelepítések bár kegyetlenek voltak önmagukban is (és egyébként is, aki 'reszlovakizált', az maradhatott, ami bár megalázó volt, de mégis egy lehetöség), viszont arról nincsenek beszámolók, hogy a csehszlovák hatóságok valakiket likvidáltak v. fizikailag megnyomorítottak volna. A magyar csendörök viszont '38-ban valóban több helyen a tömegbe löttek! Á‰n ezzel úgy vagyok, amíg "csak" megaláznak, korlátoznak v. kényszerítenek valamire, addig mindig van remény arra, hogy egyszer mindez elmúlik, sötét múlttá válik, miután még van jövö. De ha valaki megnyomorít, likvidál...

Á‰n azt se tudom, és öszintén szólva már nem is érdekel, hogy mi az "abszolút igazság" (ha egyáltalán létezik ilyen), mert szerintem kideríthetetlen, hogy ki kezdte a sérelmeket sok száz évvel ezelött, pusztán egy dolog biztos: mindkét nemzet nem kis sérelmeket okozott egymásnak a századok során, s mindmáig nincs meg az akarat a dolgok öszinte tisztázására. Meg talán nem is lesz.
Back to top
View user's profile Send private message Visit poster's website
abraka



Joined: 27 Oct 2014
Posts: 1956

PostPosted: Tue Jan 16, 2007 2:30 pm    Post subject: Reply with quote

Tudod egy ember meghalhat kimerültségböl is.
Igen itt is, ott is követtek el gazságokat, hibákat, de csak úgy lehet ezeknek a kölcsönös vádaskodáskodásoknak véget vetni, ha lépésről lépésre tisztázzuk a történelmet. Tényekre és nem pedig féligazságokra épitkezünk.
Mindent lehet, csak akarni kell.
Tudod az élet megtanított egy dologra, hogy általában azok kezdenek maguk körül értelmetlenül "lövöldözni", akiknek takargatnivalójuk van.
_________________
www.commorakozigaz.shp.hu
Back to top
View user's profile Send private message Visit poster's website
Bendegúz



Joined: 27 Oct 2014
Posts: 1296

PostPosted: Wed Jan 17, 2007 11:14 am    Post subject: Reply with quote

Nos, Happy nyilvánvalóan elfogult vagy a csehszlovák időkkel szemben, vagy csak idáig nem hallottál a mészárlásaikról, mint amilyen pl. a 265 dobsinai német legyilkolása a Pserov melletti Mostenicén 45 júniusában, vagy a csehszlovák légiósok által 1919-ben a tüntető tömegre leadott sortűz Pozsonyban, amiben 7 ember meghalt, 23 súlyosan sebesült.

A teljesség igénye nélkül...
Vedd a fáradságot magadnak, nézz utána a neten a csehszlovák vérengzéseknek, meglásd, több áldozatuk van, mint a magyar csendőröknek!
Csak utóbbiról beszélünk is!
Back to top
View user's profile Send private message
Display posts from previous:   
This forum is locked: you cannot post, reply to, or edit topics.   This topic is locked: you cannot edit posts or make replies.    Kukac archí­vum Forum Index -> Belföld All times are GMT
Goto page 1, 2  Next
Page 1 of 2

 
Jump to:  
You cannot post new topics in this forum
You cannot reply to topics in this forum
You cannot edit your posts in this forum
You cannot delete your posts in this forum
You cannot vote in polls in this forum


Powered by phpBB © 2001, 2005 phpBB Group