Napjainkban egyre inkább elterjed a trágár szavak használata vita közben. Nem akarok most előhozni idézeteket a műfaj nagyjaitól, mert nem az én dolgom reklámot csinálni "műveiknek". Inkább a hétköznapi pici kis trágárságokról szeretnék beszélni. Buszmegálló Szlovákia déli részén. Jól öltözött anyuka kis gyerekével a buszra vár. A gyerek nyűgös, mert unatkozik. Ekkor az anyuka unalom űzésként előadja a műfaj gyöngyszemeit. Nem kiabál a gyerekre, hanem mesél neki. Elmeséli, hogy mit fognak csinálni otthon, ha hazamennek. Amíg törppapa és a törpök szegényes szókincsük kiegészítésére törpösöket használnak, addig az anyuka a trágár szótár minden kifejezése bevetésével egészíti ki szintén hiányos szókincsét. Többen összenéztünk. Volt akinél a mosoly fanyarra sikeredett, de volt olyan is, aki szórakozott az édesanya nevelési meséjén. Hazaérve teljesen elfelejtettem ezt az esetet, mígnem bekapcsoltam a TV-t. Egy kora esti időben egy kereskedelmi csatornán visszaköszönt a fiatal anyuka délutáni szókincse. Fiatalokról szóló online műsor volt, fiatal műsorvezetőkkel és sok zenével. Meglepett a riportalanyok primitivitása és szókincsük szinte fájó szegénysége (minden király volt). A magyar fiatalok között népszerű előadókról beszélek. A műsorvezetők pedig tromfolták riportalanyaikat. Amíg ezt egy TV csatornán kapom, addig nincs baj, mert a távirányítóval rövid időn belül a probléma megoldható. Sajnos a probléma akkor válik pici kis tragédiává, mikor ez már visszaköszön az utcán.